A fenntarthatóság fogalmát 1987-ben határozta meg a az ENSZ Környezetvédelmi és Fejlesztési Bizottsága (WCED) az ún. Brundtland Bizottság, a Brundtland-jelentés – Our Common Future címmel publikált dokumentumában – ezt a definíciót azóta széles körben alkalmazzák.
A fenntartható fejlődés
„olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek azon képességét, hogy kielégítsék saját szükségleteiket”
A Brundtland-jelentés tette széles körben ismertté a fenntartható fejlődés koncepcióját a nemzetközi politikai diskurzusban. A cél az volt, hogy a fogalom iránymutatásul szolgáljon a gazdasági, környezeti és társadalmi fejlődéshez. A jelentés megjelenése után a fenntartható fejlődés vált a környezeti mozgalom domináns paradigmájává.
A koncepció alapját három pillér képezi:
- a környezeti,
- a társadalmi és
- a gazdasági dimenziók,
amelyeket a Brundtland-jelentés implicit módon már tartalmazott.
A fenntartható fejlődés célja a tartós gazdasági fejlődés, a továbbfejlesztett társadalmi méltányosság és a környezeti fenntarthatóság kiegyensúlyozott elérése. A fenntarthatóságot tehát jellemzően ezen a három pilléren keresztül értelmezzük, amelyek az integrált fejlesztési megközelítés alapját képezik.
1. A fenntarthatóság három pillére
A fenntarthatóság három alapvető dimenziója – a környezeti, a társadalmi és a gazdasági – együttesen biztosítja a felelős és fenntartható fejlődést.
Gyakran Három Alapelv (Triple Bottom Line) vagy 3P (Planet, People, Profit) néven is hivatkoznak rájuk. A valódi fenntarthatóság csak akkor érhető el, ha egy vállalat működése során mindhárom pillér egyensúlyban van.
A fenntarthatóság három pillére tehát a következő:
1. Környezeti fenntarthatóság (Planet/Ecological)
A környezeti fenntarthatóság célja a természeti környezet védelme, a biológiai sokféleség megőrzése, valamint annak biztosítása, hogy az emberi tevékenységek ne lépjék túl a természeti erőforrások határait. Ez a pillér tehát a bolygó és a természeti erőforrások védelmére és a káros hatások minimalizálására összpontosít.
Témakörei lehetnek: Zöld energia, hulladékgazdálkodás, a toxikus anyagok mennyiségének csökkentése vagy azok kiváltása, az anyagok újrahasználata vagy újrahasznosítása, valamint az ellátási láncban keletkező szén-dioxid-kibocsátás csökkentése.
2. Társadalmi fenntarthatóság (People/Social)
A társadalmi fenntarthatóság az egyének és közösségek jólétével, egészségével és biztonságával foglalkozik, beleértve a tisztességes és méltányos társadalmak létrehozására irányuló erőfeszítéseket. Olyan üzleti gyakorlatokra fókuszál, amelyek előmozdítják az alkalmazottak, a vevők, a partnerek és a helyi közösségek egészségét, biztonságát és jólétét.
Témakörei lehetnek: Munkaügyi kapcsolatok, sokszínűség és befogadás, méltányos bérek és foglalkoztatás, nemek közötti egyenlőség, az oktatáshoz és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a közösségi részvétel.
3. Gazdasági fenntarthatóság (Profit/Economic)
A gazdasági fenntarthatóság a vállalat pénzügyi életképességére, irányítására és átláthatóságára fókuszál. A hosszú távú prosperitást támogató felelős gazdasági növekedést jelenti, ami figyelembe veszi a társadalmi és környezeti hatásokat. A gazdasági fenntarthatóság definíciója magában foglalja azokat az üzleti modelleket, politikákat és gyakorlatokat, amelyek révén a vállalat gazdasági entitásként fennmarad és boldogul, miközben foglalkoztatást és gazdasági lehetőséget biztosít a társadalom számára.
Témakörei: A nyereségesség és a hosszú távú növekedés egyensúlyának megteremtése a részvényesek és a társadalom igényeinek figyelembevételével. Ez magában foglalja a források hozzárendelését és védelmét, a költségek pozitív befolyásolását a teljes életciklus során, és az ESG (Environmental, Social, and Governance) elvek szerint történő átlátható vállalatirányítást.
A források hozzárendelése és védelme azt jelenti, hogy a vállalat úgy osztja be a rendelkezésére álló tőkét és nyersanyagokat, hogy biztosítsa a szervezet hosszú távú fennmaradását, vagyis a „tőke megőrzését”. A tőke megőrzése itt nemcsak a fizikai megóvást jelenti, hanem azt is, hogy az erőforrások felhasználása során a vállalat ügyel a pozitív társadalmi és környezeti hatásokra és eredményekre is.
A költségek pozitív befolyásolása túlmutat az egyszerű költségcsökkentésen. Olyan stratégiai döntéseket jelent, amelyek növelik a hatékonyságot, például hulladékmentes folyamatok kialakításával. Ezzel a vállalat elkerülheti a jövőbeli kiadásokat, például a hulladékkezelési díjakat, a környezetvédelmi bírságokat vagy a szigorodó szabályozások miatti pluszköltségeket.
A fenntartható gazdasági szemlélet nemcsak a gyártási költségeket nézi, hanem a termék vagy szolgáltatás teljes életútját figyelembe veszi a tervezéstől a megsemmisítésig. Ez magában foglalja a „teljes életciklus-költségelszámolási technikákat” (Full lifecycle cost accounting), amelyek figyelembe veszik a hosszú távú karbantartási és ártalmatlanítási költségeket is.
A pillérek közötti átfedések segítik a közös területek azonosítását, de önmagukban nem alkotnak teljes fenntarthatóságot, ilyen átfedések lehetnek a következő forgatókönyvek :
- Társadalmi + Gazdasági = Méltányos (Equitable)
- Társadalmi + Környezeti = Elviselhető (Bearable)
- Gazdasági + Környezeti = Életképes (Viable)
2. Hogyan tehetjük szemléletessé a fenntarthatóság három pillérét?
Tőbbféle metaforával is szokták ábrázolni a fenntarthatóság három pillérét (környezeti, társadalmi és gazdasági) Ezek jól szemléltetik három pillér alapvető szerepét és összefüggését a fenntartható fejlődés elérésében és könyebben megérthetővé teszik azokat.
Talán a kedves olvasó is találkozott már egyikkel-másikkal
A leggyakrabban használt metaforák a következők:
1. A Három Alapelv (Triple Bottom Line – TBL) / 3P
A fenntarthatóság három alapvető dimenzióját gyakran Három Alapelv (Triple Bottom Line, rövidítve TBL) néven említik, amely a vállalatok esetében azt jelenti, hogy a hagyományos pénzügyi eredmény (profit) mellett a vállalat teljesítményének megítélésében figyelembe kell venni a társadalmi és a környezeti teljesítményt is.
A TBL-t gyakran a 3P megjelöléssel egyszerűsítik, ami az angol Planet, People, Profit (Bolygó, Emberek, Profit) szavakat jelenti
2. Háromlábú szék (Three-Legged Stool)
A fenntartható fejlődést gyakran egy háromlábú székhez (three-legged stool) hasonlítják, ahol a környezet, a gazdaság és a társadalom a szék lábait alkotják.
A metafora lényege, hogy ha a három láb közül bármelyik kevésbé fontos (rövidebb) vagy hiányzik, a szék (a fenntarthatóság) instabillá válik.
Ha mindhárom láb azonos hosszúságú (vagyis minden pillér egyenlő súlyt kap), akkor az eredmény egy kiegyensúlyozott szék, amely támogatja a fenntartható fejlődést.
Ezt néha az „Egységes három E egyensúlyi szabály” (Three E’s balance rule) néven is emlegetik, ahol az E betűk a Környezet (Environment), a Méltányosság (Equity) és a Gazdaság (Economy) szavakat jelölik.
3. Metsződő körök/Venn-diagram (Intersecting Circles/Venn Diagram)
A három pillért gyakran három metsződő kör formájában ábrázolják, ahol a teljes fenntarthatóság a körök metszéspontjában helyezkedik el.
Ha csak két kör metsződik, az csak részleges fenntarthatóságot jelent, például a Társadalmi + Gazdasági = Méltányos (Equitable), a Társadalmi + Környezeti = Elviselhető (Bearable), vagy a Gazdasági + Környezeti = Életképes (Viable) állapotokat.
A valódi fenntarthatóság eléréséhez mindhárom pillér egyensúlyára van szükség.
Fontos megjegyezni, hogy a három pillér metaforájának nincs egyetlen, világos eredete , hanem fokozatosan alakult ki a különböző tudományos és politikai kritikákból, amelyek a gazdasági, társadalmi és ökológiai szempontokat igyekeztek összehangolni.
3. Mi az az ESG és milyen kapcsolatban áll a fenntarthatósággal?
Az ESG az Environmental, Social, Governance szavak kezdőbetűiből áll össze.
Az ESG szempontrendszer szinte pontosan leképezi a fenntarthatóság három pillérét, de konkrét, mérhető keretrendszert jelent a vállalatok számára a fenntarthatósági és társadalmi hatásuk mérésére és jelentésére. Az ESG tehát egy vállalatirányítási és befektetési keretrendszert jelöl.
A fenntarthatóság és az ESG (Environmental, Social, Governance) fogalmai szorosan összefüggenek, hiszen mindkettő a felelős vállalati működés alapköve, ám céljukban és alkalmazásukban lényeges különbségek fedezhetők fel.
1. A fenntarthatóság és az ESG kapcsolata
A két fogalom közötti kapcsolat leginkább úgy értelmezhető, hogy a fenntarthatóság a cél, az ESG pedig az eszköz (a mérési és irányítási keretrendszer) ennek eléréséhez. A következő szempontok szerint is elkülöníthetjük a két fogalmat:
- Általános vs. Specifikus: Míg a fenntarthatóság egy tágabb, néha homályosabb fogalom, amely a jövő nemzedékek szükségleteinek megőrzésére fókuszál, addig az ESG konkrét és mérhető.
- Kifelé vs. Befelé irányuló hatás: A fenntarthatóság elsősorban arra összpontosít, hogy a vállalat hogyan hat a világra, míg az ESG azt vizsgálja, hogy a környezeti és társadalmi tényezők milyen hatással vannak a vállalatra és annak befektetési értékére.
- Befektetői megközelítés: Az ESG eredetileg befektetési stratégiaként indult, amely segít mérni a vállalatok társadalmi és környezeti hatásait a pénzügyi mutatók mellett.
2. A fenntarthatóság értelmezése a vállalat működésében
Vállalati kontextusban a fenntarthatóság egy olyan üzleti megközelítés, amely hosszú távú értékteremtésre törekszik. Ez a szemlélet azt feltételezi, hogy a környezeti, társadalmi és gazdasági szempontokat integráló stratégiák elősegítik a vállalat hosszú élettartamát.
A gyakorlatban ez a korábban már említett „Triple Bottom Line” (Három Alapelv) vagy 3P (Planet, People, Profit) egyensúlyát jelenti:
- Planet (Bolygó): Erőforrás-fogyasztás csökkentése és károsanyag-kibocsátás minimalizálása.
- People (Emberek): Az alkalmazottak, ügyfelek és a helyi közösség jólétének előmozdítása.
- Profit (Gazdaság): Olyan üzleti modellek fenntartása, amelyek biztosítják a cég fennmaradását, miközben gazdasági lehetőséget teremtenek a társadalom számára.
3. Az ESG értelmezése a vállalat működésében
Az ESG a fenntarthatósági célokat operatív szinten három kategóriába sorolja, amelyek lehetővé teszik a teljesítmény objektív mérését és jelentését:
- Environmental (Környezeti – E): Ez a kategória magában foglalja a vállalat energiafelhasználását, a keletkező hulladékot, a nyersanyagigényt és a szén-dioxid-kibocsátást. Ide tartozik a klímakockázatok kezelése is, valamint a szennyezés megelőzés és csökkentés.
- Social (Társadalmi – S): Ez az elem a vállalat kapcsolatait és hírnevét vizsgálja a közösségekkel, szállítókkal és munkavállalókkal kapcsolatban. Olyan kérdésekre fókuszál, mint a munkaügyi kapcsolatok, a sokszínűség, a befogadás és az emberi jogok tiszteletben tartása.
- Governance (Vállalatirányítás – G): Az a belső rendszer, amely alapján a vállalat működik, döntéseket hoz és megfelel a törvényeknek. Ide tartozik az igazgatóság szerkezete, az etika, a korrupció megelőzése és az átláthatóság.
Egy vállalat számára a fenntarthatóság a filozófia és a hosszú távú jövőkép, míg az ESG az a menedzsment-keretrendszer és olyan adatszolgáltatási struktúra, amelyen keresztül a fenntarthatósági törekvések mérhetővé, összehasonlíthatóvá és a befektetők számára is láthatóvá válnak.
Más megközelítésben a fenntarthatóság vállalati szinten történő megvalósítása egy hosszú távú értékteremtésre irányuló üzleti megközelítés. A vállalati fenntarthatóság gyakran az ESG (Environmental, Social, Governance) elveken keresztül valósul meg, amelyek pontosan leképezik a három pillért, de konkrétabbak és mérhetőbbek azoknál.
4. A fenntarthatóság jelentősége egy vállalat életében
A fenntarthatóság bevezetése és fejlesztése egy vállalatnál egy folyamat (journey/process), nem pedig egyszeri eredmény (outcome). A sikeres fejlesztéshez átfogó stratégiai keret, vezetői elkötelezettség és az ESG szempontok integrálása szükséges.
1. Stratégiai elkötelezettség és vállalatrányítás (Governance)
- Vezetői elkötelezettség: A fenntarthatósági célok iránti elkötelezettségnek a legfelső vezetésből kell kiindulnia (CEO vagy C-szintű vezetők)
- Vállalatvezetési struktúra kialakítása: Gondoskodni kell arról, hogy az ESG felügyelete megfelelő (kielemelt) helyen legyen a szervezeti struktúrában, például dedikált Fenntarthatósági Bizottság vagy felelős személy kinevezésével.
- Megfelelő képzettség biztosítása: A vezetőségnek és az igazgatótanácsnak elegendő ismerettel kell rendelkeznie a vállalatra vonatkozó fenntarthatósági kérdésekről és az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatokról.
2. Kockázatok- és lehetőségek kezelése (Risk Management)
- Anyagilag fontos kockázatok azonosítása: Azonosítani kell az ESG-vel kapcsolatos anyagilag fontos kockázatokat (ilyenek lehetnek például az éghajlati –fizikai kockázatok –például földrengés, áradások, aszályok – és az átmeneti kockázatok – új jogszabályok, technológiai változások) és ezeket be kell építeni a vállalati kockázatkezelési keretrendszerbe (ERM).
- Stratégiai integráció: Az ESG kockázatokat és lehetőségeket (pl. új zöld piacok) integrálni kell a vállalat hosszú távú stratégiájába és pénzügyi tervezésébe.
- Anyagilag fontos témák: Kiemelt figyelmet kell fordítani a legfontosabb ESG témákra, mint például az éghajlatváltozás, a társadalmi egyenlőtlenségek és az ellátási lánc átláthatósága.
3. Mérés és átláthatóság (Metrics and disclosure)
- Célok kitűzése: Konkrét, mérhető fenntarthatósági célokat és mutatókat (metrics and targets) kell meghatározni.
- Keretrendszerek adaptálása: Javasolt és segíti a fenntarthatósági elvek gyakorlatba ültetését a globálisan elismert ESG/fenntarthatósági keretrendszerek és szabványok bevezetése (pl. SASB, TCFD, GRI).
- Közzététel: Biztosítani kell a közzétett ESG adatok minőségét, hitelességét és megbízhatóságát, és a teljesítmény értékelését meg kell osztani az érdekelt felekkel (pl. befektetők, fogyasztók).
4. Érdekelt felek kezelése (Stakeholders)
- Párbeszéd: Fel kell mérni, hogy mely ESG-vel kapcsolatos információk relevánsak az egyes érdekelt felek (alkalmazottak, közösségek, befektetők) számára, és meg kell érteni az elvárásaikat.
- Felelősségvállalás: A vállalatnak felelősséget kell vállalnia a beszállítóival, vásárlóival és a közösséggel szemben, mivel ez befolyásolja a hosszú távú értékteremtést. A beszállítók kiválasztásánál érvényesíteni kell az ESG szempontokat.
5. Akcióterv és fejlesztési lépések vállalatok számára
1. A gyakorlati megvalósítás lehetséges fókuszterületei
1. Szinergiák és integráció
A fenntartható fejlődéshez szükséges a környezeti, társadalmi és gazdasági szempontok pozitív szinergiáinak keresése és integrálása.
- Termék- és folyamatfejlesztés: Az ökológiai innováció és a modernizáció társadalmi és gazdasági előnyöket generálhat, miközben elősegíti a természeti erőforrások felhasználásának csökkentését és azok felelős használatát.
- Oktatás és társadalmi gazdaság: Az oktatási tevékenységek és a társadalmi-kulturális kezdeményezések egyidejűleg mozdíthatják elő a jövedelem- és foglalkoztatás növekedését, a társadalmi és emberi tőke fejlődését, valamint a személyes fejlődést.
- A természet és az ember védelme : A természeti területek és a biológiai sokféleség védelme, valamint a környezeti kockázatok csökkentése szinergikus előnyökkel jár a lakosság egészségének és biztonságának megóvása szempontjából.
2. Hosszú életciklusú megközelítések (A lassú divat példáján)
A fenntarthatóság beépítése a termék életciklusába a pazarlás csökkentését szolgálja.
- Javítás és újrahasználat (Repair, Reuse, Reduce): Néhány cég támogatja a javítási szolgáltatásokat, ösztönzi az ügyfeleket ruhadarabjaik újrahasználatára vagy visszaváltására (például kupon ellenében) a hosszú élettartam elérése érdekében.
- Minőség és tartósság: A kiváló minőségű, klasszikus formájú és időtlen stílusú termékek gyártása (mint a „slow fashion” megközelítés) késlelteti a termékek kidobását.
3. Transzparencia és Stakeholder kapcsolatok:
A vállalatoknak törekedniük kell arra, hogy hosszú távú, lojális és őszinte kapcsolatokat építsenek ki a beszállítókkal, ami növeli a bizalmat, a rutint és a hatékonyságot (win-win helyzetet teremtve).
Az átláthatóság is kulcsfontosságú. Néhány vállalat a teljes ellátási láncra vonatkozó információkat (beszállítók, munkakörülmények, auditok) a nyilvánosság számára is elérhetővé kívánja tenni.
6. Megvalósítható példák a fenntarthatósági szempontok figyelembevételével
A fenntartható működés során a vállalat olyan stratégiai döntéseket hoz, amelyek csökkentik a hosszú távú kiadásokat, a kockázatokat és a környezeti terhelést. Ez gyakran magasabb kezdeti befektetést igényelnek, de a termék vagy folyamat teljes élettartama alatt jelentős megtakarítást eredményeznek.
Néhány konkrét gyakorlati példa ezekre a döntésekre :
- Hulladékmentes folyamatok kialakítása: A vállalatok olyan gyártási folyamatokat fejlesztenek, amelyek minimális hulladékot termelnek. Ezzel nemcsak alapanyagot takarítanak meg, hanem eliminálják a jövőbeli szabályozási, kezelési és ártalmatlanítási költségeket is a rendszer egészében.
- Fenntartható építészet és energiahatékonyság: A fenntartható építési módok alkalmazása lehetővé teszi a nem megújuló energiaforrások használatának csökkentését, ami közvetlen gazdasági megtakarítást eredményez az üzemeltetési szakaszban. Az energiahatékonyság növelése (például az építőiparban) az ökológiai modernizáció egyik kulcsa, amely hosszú távú gazdasági előnyökkel jár.
- Zöld mérnöki megoldások és kémia: A termékek és kémiai folyamatok úgynevezett „zöld” tervezése célul tűzi ki a toxikus veszélyek kiiktatását. Ezáltal csökkennek a munkavédelmi költségek, a környezetvédelmi bírságok kockázata és a teljes életciklus-költség. Erre jó példa az életciklus-értékelés (Lifecycle Assessment) alkalmazása már a molekuláris tervezés fázisában.
- Hatékony logisztika és tervezés: A jobb tervezés révén a vállalatok elkerülhetik a sürgős (és drága) szállítási módokat, helyette a lassabb, de olcsóbb és környezetkímélőbb megoldásokat választva, mint a vasúti vagy vízi fuvarozás. A beszállítókkal fenntartott hosszú távú kapcsolatok növelik a rutint és a hatékonyságot, ami tovább csökkenti a logisztikai költségeket.
- A „nyers/kezeletlen” megoldások előnyben részesítése: Bizonyos iparágakban, például a ruhaiparban, a szövetek utólagos kezelésének (például a farmer koptatásának vagy fehérítésének) elhagyása nemcsak a környezeti hatást csökkenti, hanem közvetlen költségmegtakarítást is jelent a gyártási folyamatban.
- Tartósság és minőség: Például hozhatjuk a „slow denim” azaz „lassúáfamremr termékeket. bár az ilyen farmer szövet előállítása drágább a hagyományos szövőszékek lassabb működése miatt, a fonalat kevesebb stressz éri, így az anyag tartósabb lesz. Ez a fogyasztó számára jelent „megtakarítást”, hiszen ritkábban kell új terméket vennie, a vállalat számára pedig növeli a márka hírnevét és értékét.
A költségek ilyen típusú kezeléséhez a források a teljes életciklus-költség- és haszonelszámolási technikák (Full lifecycle cost and benefit accounting) alkalmazását javasolják, amelyek segítenek a döntéshozóknak látni a fenntarthatóbb megoldások valódi pénzügyi előnyeit.
Összefoglalva, egy vállalat fenntarthatósági akcióterve egy rendszerszintű megközelítést igényel, ahol a vezetői akarat, a kockázatalapú stratégia és a mérhető ESG-célok integrálása elengedhetetlen a pénzügyi sikeresség és a hosszú távú fennmaradás eléréséhez.
Gondoljunk a fenntarthatóságra úgy, mint a már korábban is említett háromlábú székre, ahol a Környezet a talaj, amelyen állunk, a Társadalom az ülőlap, amely megtart minket, és a Gazdaság az egyik láb. Ha a talaj kimerül, vagy az ülőlap eltörik (társadalmi egyenlőtlenség), hiába erős a gazdasági láb, az egész szék (a vállalat) instabillá válik és felborul. A fenntarthatósági terv célja, hogy mindhárom elem egészséges, erős és egyensúlyban legyen.
