Sokan gondolják, hogy a REACH rendelet (1907/2006/EK) csak a vegyipari alapanyagok, keverékek gyártói és importőreit érinti, akik tartálykocsikban szállítják a kénsavat vagy a polimereket. Ez azonban tévedés.
Amennyiben egy vállalat nem vegyianyagnak minősülő termékeket gyárt vagy hoz be az EU-n kívülről (például Kínából vagy Törökországból) a REACH árucikkekre vonatkozó követelményrendszerének kell megfelelnie
Az EU szabályozási logikája egyszerű: aki a terméket az uniós piacra helyezi, az felel annak biztonságáért. Ebben a cikkben lépésről lépésre végigvesszük, mit kell tennie a teljes megfelelőség érdekében.
1. Jogi alapvetések: Mi minősül árucikknek?
A REACH-rendelet (1907/2006/EK) alapvetően három kategóriába sorolja a piaci szereplők termékeit: anyagok, keverékek és árucikkek. Az Ön kötelezettségeit alapjaiban határozza meg, hogy terméke melyik kategóriába esik.
1.1. Az „árucikk” definíciója
A REACH értelmében árucikk minden olyan objektum, amelynek előállítása során olyan specifikus alakot, felületet vagy kialakítást adnak, amely nagyobb mértékben határozza meg a funkcióját, mint a kémiai összetétele.
- A különbség lényege: Míg egy festék (keverék) azért fontos, mert kémiai reakció útján például bevonatot képez, tehát ez esetben a kémiai összetétele a fontos a feladata ellátásához, azonban egy árucikk (például egy szerszám, egy ruhadarab vagy egy elektronikai alkatrész) azért hasznos, mert fizikai formája alkalmassá teszi egy adott feladatra (a kémiai összetétele is fontos jellemzője, de a fizikai kialakítása is szerepet játszik a funkciója betöltésében).
- Összetett árucikkek: Fontos megérteni, hogy a komplex tárgyak (pl. egy autó vagy egy számítógép) sok kisebb árucikkből állnak összes. A szabályozás szempontjából minden egyes apró alkatrészt külön árucikknek kell tekinteni.
1.2. A gyártó és az importőr felelőssége
Az a cég, aki az EU-ban árucikkeket gyárt (azaz a REACH szerint gyártó) és az a cég, aki az Európai Gazdasági Térségen (EGT) kívülről hoz be árucikkeket a magyar piacra, azaz jogilag importőr, hasonlóképpen szembesül a REACH rendelet árucikkekre vonatkozó követelményrendszerével. A nem uniós beszállítóra (pl. kínai, amerikai, indiai gyártó) nem vonatkoznak az EU közvetlen kötelezettségei, azonban az a cég aki az EU-n kívüli gyártott árucikkeket az EU-ba behozza és ott értékesíti, felelősséggel tartozik a REACH adatszolgáltatást és a biztonsági követelmények betartását illetően is.
A REACH megfelelés szempontjából tehát ugyanolyan kötelezettségek vonatkoznak az importőrökre és az EGT-n belül gyártó cégekre.
Az EU n kívülről közvetlenül az uniós piacra behozó magyar cég a REACH szerinti „importőr” és egyben „árucikk szállító”, még akkor is, ha a kínai gyártó esetleg nyújt valamilyen nyilatkozatot.
2. REACH-kötelezettségek árucikkek esetén
Az árucikkek forgalmazása során négy fő területet kell folyamatosan ellenőriznie a gyártónak vagy importőrnek.
2.1. Jelöltlistás anyagok (SVHC) jelenléte az árucikkben– a 0,1%-os szabály
Az ECHA rendszeresen közzéteszi a Különös Aggodalomra Okot Adó Anyagok (SVHC) Jelöltlistáját (Candidate List of SVHCs). Ezek olyan nagyveszélyességű anyagok, amelyek például rákkeltőek, mutagének vagy reproduktív toxinok.
- Kommunikációs kötelezettség üzleti partnerek felé: Ha egy árucikkben bármely jelöltlistás anyag koncentrációja meghaladja a 0,1 tömegszázalékot, Ön köteles tájékoztatni üzleti partnereit az SVHC anyag nevéről és a biztonságos használatáról.
- Kommunikációs kötelezettség fogyasztók felé: Magánszemélyek kérésére 45 napon belül, ingyenesen kell megadni ugyanezt a tájékoztatást.
FONTOS: A Jelöltlistás anyagok köre évente 2-3 alkalommal bővül. A bővülés időpontjáról, és arról, hogy az adott alkalommal milyen anyagok kerültek fel a Jelöltlistára, az ECHA (Európai Vegyianyag Ügynökség) honlapjáról vagy hírleveléből értesülhetünk.
Ha tehát ismerünk is egy adott állapotot a termékeinkre, azaz, hogy egy adott időpillanatban van-e bennünk Jelöltlistás SVHC anyag, ez a következő listabövülés után már frissítésre szorul!
Tehát a REACH Jelöltlista, egy dinamikus, rendszeresen bővülő lista, ami folyamatos nyomonkövetést és beszállítói kapcsolatfelvételt, a REACH Deklarációk frissítését követeli meg!
2.2. ECHA értesítés (7. cikk (2) bekezdés, SVHC>1 % és tömeg> 1 tonna / év)
Ha az alábbi négy feltétel egyszerre teljesül, az árucikk gyártójának vagy importőrének az ECHA felé értesítést kell benyújtania az adott SVHC-ről az árucikkekben:
- az anyag szerepel az SVHC jelöltlistán.
- az SVHC anyag koncentrációja az árucikkben meghaladja a > 0,1tömeg%-ot.
- az importőr által egy év alatt importált (vagy a gyártó által 1 év alatt gyártott), ilyen árucikkekben lévő SVHC összmennyisége meghaladja az évi 1 tonnát;
- az expozíció emberre vagy környezetre nem zárható ki, és az anyagot még nem regisztrálták az adott felhasználásra.
Látni kell, hogy a fenti feltételeke együttes teljesüléséhez nagyon nagy mennyiségben kell importálni egy adott, SVHC anyagot tartalmazó árucikket, hogy a teljes, az árucikk révén importált SVHC anyag tömege meghaladja az 1 tonna / év mennyiséget és olyan felhasználásnak kell lennie, amit még nem regisztrálták az adott SVHC anyagot.
Az ECHA értesítésnek többek között tartalmaznia kell az importőr és az anyag azonosító adatait, az érintett árucikk(ek) leírását és a felhasználások rövid ismertetését.
2.3 – SCIP adatbázis – kötelező bejelentés minden SVHC > 0,1% esetén
A hulladék keretirányelv (2008/98/EK) 2018 as módosítása nyomán 2021. január 5 étől minden uniós árucikk szállítónak (ideértve az importőröket is) kötelező az ECHA SCIP adatbázisába bejelenteni azokat az árucikkeket, amelyekben SVHC 0,1% fölött található.
A SCIP jelentési kötelezettség tehát nem tonnamennyiséghez kötött, pusztán a 0,1% os koncentrációs küszöbhöz!
Az ECHA felé történő adatszolgáltatásnak tartalmaznia kell az alábbi adatokat: az árucikk azonosítása, SVHC típusa, koncentrációtartomány, elhelyezkedés, biztonságos használati információk.
2.4. Korlátozások (A REACH XVII. melléklete)
A REACH XVII. melléklete tartalmazza a korlátozott anyagok listáját. Itt nem a tájékoztatás a cél, hanem a tilalom. Ha egy árucikkben szerepel egy Korlátozási listás anyag, és a koncentrációja túllépi a listán meghatározott határértékeket (pl. bizonyos lágyítók, nehézfémek esetén), az nem hozható forgalomba az EU-ban.
2.5. Anyagregisztráció: A „szándékos kibocsátás” esete
Főszabály szerint az árucikkekben lévő anyagokat nem kell regisztrálni. Létezik azonban egy kivétel: ha az árucikkből rendeltetésszerű használat során szándékosan anyag szabadul fel a funkció betöltése érdekében.
Ez a kötelezettség akkor lép be árucikkeknél, ha az árucikk rendes, előrelátható használata során az anyag kibocsátása tervezett és funkcionális
Erre egy klasszikus példa a golyóstoll, ahol a tinta szándékosan szabadul fel a használat során, vagy egy olyan, illatosított termék, amiből az illatanyag a használat során kibocsátásra kerül. (Pl autóillatosító „karácsonyfa”)
- Ha ilyen terméket forgalmaz, és az adott anyag mennyisége meghaladja az évi 1 tonnát, regisztrációs kötelezettsége keletkezhet az ECHA-nál (Európai Vegyianyag-ügynökség).
- Gyakorlati teendő: Dokumentáltan rögzítse, hogy termékei bocsátanak-e ki szándékosan anyagot. Ha nem, a regisztráció nem releváns, de a vizsgálat megléte egy ellenőrzésnél sorsdöntő lehet.
3. Az adatgyűjtés menete és a belső megfelelőségi rendszer felépítése
3.1 Anyag és termékportfólió feltérképezése
Minden gyártónak és importőrnek egy teljes terméklistaát kell összeállítania a csomagolást is beleértve, hogy ne általánosságban, hanem konkrét terméklistára legyenek adataink péládul az importált árucikkek esetében.
Ahhoz hogy meghatározhassuk, hogy valamely, általunk gyártott vagy importált árucikkben jelen van-e valamelyik Jelöltlistás anyag 0,1 tömeg%-nál nagyobb koncentrációban, háromféle lehetőségünk van
3.1 – Teljes anyagösszetétel beszállítói adatok alapján (Full Material Disclosure)
Ha minden árucikkünkre rendelkezésünkre áll 0,1 tömeg%-os pontossággal teljes anyagösszetétel, akkor az egyes Jelöltlista bővülésnél csak a meglevő adatbázisunban kell rákeresni és az eredménynek megfelelően menni tovább.
A teljes anyagösszetétel adatok össszegyűjtése rendkívül időigényes és költséges. Egyes iparágakban (pl autóipar) azonban közelező, ott külön adatbázis van az adatok tárolásásra (IMDS)
3.2 A Jelöltlistás SVHC tartalom meghatározása analitikai elemzéssel
Ez inkább egy elvi lehetőség lehet, hiszen 250+ anyagra tesztelzni és a tesztelést minden egyes, a Jelöltlistára felvett SVHC anyag esetén rendkívül költséges és analitikai szempontból sem mindig megvalósítható
3.3 Beszállítói dokumentáció bekérése minden termékre
Ha nem áll rendelkezésünkre minden egyes, gyártott vagy importált árucikkre teljes anyagösszetétel, akkor ha a REACH Jelöltlista bővül, újra és újra meg kell keresnünk a beszállítóinkat hogy nyilatkozzanak arról, hogy a Jelöltlistához hozzáadott anyag szerepel-e valamelyik nekünk beszállított árucikkben, 0,1 tömeg%-nál nagyobb koncentrációban.
Saját gyártás esetében a beépülő alkatrészekre kell nyilatkoztatni a beszállítókat, valamint a vegyianyag-listáinkat kell összevetni a Jelöltlistával.
A beszállítói adatbekérés tartalma:
- részletes összetétel (polimer típusa, lágyítók, stabilizátorok, pigmentek, egyéb adalékok);
- REACH/SVHC nyilatkozat (0,1% feletti jelöltlistás anyagok megléte vagy hiánya);
- REACH XVII. melléklet szerinti korlátozásokra vonatkozó nyilatkozat;
A beszállítói nyilatkozatokat dátummal és felelős személy által aláírva/cégszerűen aláírva kell kérni.
FONTOS: A nyilatkozatok a REACH Jelöltlista-bövülés esetén érvényüket vesztik és új nyilatkozatot kell bekérni.
Ha valamelyik gyártott vagy importált árucikkünkről kiderül, hogy tartalmaz Jelöltlistás anyagot, akkor az ECHA felé meg kell tennünk az SCIP adatbázisba való bejelentést.
A 2. részben felsorolt REACH kötelezettségek betartásához a gyártónak és az importőrnek:
- részletes beszállítói információkat (összetétel, adalékok, SVHC nyilatkozat) kell kérnie minden termékre;
- belső nyilvántartást kell vezetnie az árucikkek anyagairól, SVHC státuszáról és esetleges ECHA/SCIP értesítésekről;
- eljárásrendet kell kialakítania arra, hogy az SVHC jelöltlista félévenkénti frissítésekor felülvizsgálja portfólióját és szükség szerint frissítse kommunikációját, értesítéseit.
4. A SCIP bejelentés folyamata lépésről lépésre
A SCIP (Substances of Concern In articles as such or in complex objects (Products)) adatbázis célja a körforgásos gazdaság támogatása. Minden olyan árucikket be kell jelenteni ide, amely 0,1% felett tartalmaz SVHC anyagot.
SCIP szempontból a „first EU importer” az adatszolgáltatás alanya, EU-n kívüli beszállító nem tud és nem is jogosult közvetlenül teljesíteni az uniós kötelezettségeket.
A bejelentés gyakorlati menete:
- Adatgyűjtés a beszállítótól: Kérje be a pontos adatokat: mi az SVHC anyag neve, melyik alkatrészben (komponensben) található, és milyen koncentráció-tartományban.
- ECHA Account létrehozása: Regisztrálja cégét az ECHA felhőalapú szolgáltatásaiba.
- IUCLID szoftver/felület használata: A bejelentés IUCLID formátumban történik. Használhatja az ECHA Cloud szolgáltatását, ahol nem kell szoftvert telepítenie.
- A dosszié összeállítása:
- Árucikk azonosítása: Név, azonosító (pl. EAN kód), árucikk-kategória (vámtarifaszám alapján).
- Anyagadatok: Az SVHC anyag kiválasztása a listából, koncentráció megadása (>0,1% – <100%).
- Biztonságos használatra vontakozó információk: Utasítások megadás (akár fájlcsatolással).
- Az SVHC anyag árucikkben elfoglalt helyének megadása: Komplex árucikk esetén meg kell jelölni, pontosan melyik részegység tartalmazza az anyagot.
- Validálás és beküldés: A rendszer ellenőrzi a technikai megfelelőséget, majd a beküldés után kap egy SCIP-számot. Ezt a számot érdemes megőrizni, sőt, a szállítói láncban továbbadni a partnereknek.
Összefoglalva tehát REACH és SCIP megfelelés folyamata árucikkek esetén
- SVHC ellenőrzés:
• a legfrissebb ECHA SVHC jelöltlista alapján (jelenleg 251 anyag) a beszállítói adatok és szükség esetén laborvizsgálatok alapján azonosítani, van e 0,1% feletti SVHC az egyes árucikkekben; - Kommunikációs kötelezettségek teljesítése:
• ha SVHC > 0,1%, biztosítani, hogy a B2B vevők felé automatikusan, fogyasztók felé pedig kérésre 45 napon belül rendelkezésre álljon az SVHC neve és a biztonságos használati információk; - ECHA bejelentés vizsgálata:
• kiszámítani, hogy az adott SVHC t tartalmazó árucikkekből együttesen évi > 1 tonna SVHC kerül e importálásra; ha igen, és más mentesség nem áll fenn, Article 7(2) szerinti bejelentést tenni; - SCIP bejelentések:
• minden olyan árucikkre, amelyben bármely SVHC > 0,1%, SCIP dossziét készíteni és beküldeni az ECHA adatbázisába.
Hogyan tudok segíteni?
A REACH Árucikekkekre vonatkotó követelményeivel kapcsolatban:
- Beszállítói kommunikáció, angol nyelvű levél megfogalmazása, kiküldése és a válaszok nyomonkövetése és kiértékelése
- Értesítés Jelöltlsita bővülés esetén, a feladatok meghatározása
- SCIP adatbázisba a jelentés megtétele
- ECHA bejelentés
- Ha a beszállítótól megvannak a REACH Árucikk megfelelőségi információk, céges stratégia meghatározása
- Folyamatos kapcsolattartás a beszállítókkal, a termékekben jelenlevő SVHC anyagok kiváltása érdekében
